D3-VITAMIN Fermented 4000 NE

Természetes, fermentált eljárással, mikroorganizmusok által előállított vegán D3-vitamin, napi 4000 NE dózisban.
A hatékony hasznosulást zsír- és vízoldékony szerves magnézium-kelát forma, valamint további bioaktív összetevők támogatják. Korszerű, innovatív formula, amely a szervezet számára jól hozzáférhető és optimális felszívódást biztosít. Egyaránt alkalmas mindennapi, általános alkalmazásra és terápiás célú felhasználásra.

D-vitamin

A D-vitamint elővitaminként (provitaminként) tartjuk számon, valójában azonban egy lipofil (zsírkedvelő) prohormon, hormonprekurzor (előanyag), azaz hormonok előanyaga. Olyan vegyület, amelyet a szervezet – például napfény hatására – képes szintetizálni, és amely más vegyületek előállításához is szükséges. Vitaminnak ezzel szemben azokat a tápanyagokat nevezzük, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, ezért azokat élelmiszer vagy étrend-kiegészítő formájában kell bejuttatni.

Szabályozza a vékonybélben a kalcium, a foszfor és más ásványi anyagok felszívódását és szállítását. Befolyásolja a mellékpajzsmirigy-hormon működését, amely hatással van a csontváz mineralizációjára és a vér kalcium-homeosztázisára. A szövetek széles körében szabályozza a kalciumfüggő folyamatokat, többek között a sejtek szaporodását és terjedését (proliferáció), differenciálódását, valamint az immunfunkciókat és a hormonszekréciót. Előanyaga a 7-DHC (7-dehidrokoleszterin).

A D-vitaminnak az egyszerű endokrin működésen túlmutató hatásai is vannak, ami magyarázhatja sokrétű élettani szerepét, beleértve a fertőzések, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a vérnyomás-homeosztázis szabályozásában betöltött szerepét a renin–angiotenzin rendszeren keresztül. Ezenkívül sejtosztódást és sejtnövekedést befolyásoló (antiproliferatív), sejtdifferenciálódást támogató és programozott sejthalált (apoptózist) érintő hatásokat is mutat rosszindulatú sejtvonalakban. Hatással van a citokinekre (jelzőmolekulákra), és immunmoduláló tulajdonságai révén szabályozza a gyulladásos válaszokat és az immunsejtek működését.

Nélkülözhetetlen vegyület, amely a mozgásszervi, immun-, autoimmun, kardiovaszkuláris és mentális működés fontos eleme, és gyakorlatilag minden testszövetben jelen van. Szabályoz számos gyulladásos folyamatot, köztük olyanokat is, amelyek összefüggésbe hozhatók krónikus állapotok kialakulásával vagy lefolyásával. Létfontosságú, hormonjellegű anyag, amelyet hagyományosan vitaminként említünk.

Ma már ismert, hogy a D-vitamin nem csupán a csontrendszer és a mozgásszervek egészségét támogatja, hanem részt vesz a sejtek működésében és a genetikai szabályozás folyamataiban is. A genom mintegy 5%-a áll D-vitamin-szabályozás alatt, és több mint 900 gén reagál közvetlenül a D-vitamin hatására.

A D-vitamin-receptorok (VDR) számos szövet sejtmagjában megtalálhatók, többek között a vesében, a gyomor-bél traktusban, a hasnyálmirigyben, a pajzsmirigyben, az erek falában, a szívben, az agyban, a mellékvesékben, az izmokban, az emlő- és prosztatamirigyekben, a bőrben és a májszövetben, valamint az immunrendszer gyakorlatilag minden sejtjében. Hatása összefüggésbe hozható különböző kórállapotok kialakulásával és lefolyásával, beleértve az allergiás, immun- és autoimmun, kardiovaszkuláris, légzőszervi, onkológiai és mentális területeket érintő állapotokat.

A D-vitamint természetes gyulladásszabályozóként is számon tartják. Fontos szerepet játszik az immun–gyulladásos rendszer modulációjában: befolyásolja a gyulladásos jelzőmolekulák (citokinek) termelését, valamint a gyulladásos folyamatokban részt vevő sejtek aktivitását. Részt vesz az autoimmun folyamatok szabályozásában is. Egyes megfigyelések szerint a D-vitamin hozzájárulhat a gyulladással összefüggő fájdalom mérsékléséhez.

Az aktív D3-vitamint széles körben alkalmazzák különböző állapotok megelőzésének vagy kezelésének kiegészítő támogatására, többek között fertőzések, csontritkulás, pikkelysömör, allergiás és autoimmun állapotok, légzőszervi betegségek, anyagcsere-eltérések és egyéb krónikus folyamatok esetén.

Összességében a D-vitamin szabályozza a gyulladásos folyamatokat, jelentős gyulladáscsökkentő hatást fejt ki sejtszinten, és modulálja az immunsejtek működését. Alacsony szintje bizonyos gyulladásos és autoimmun állapotok kockázati jelzője lehet.

A D-vitamin táplálékkal, gyógyszerekkel vagy étrend-kiegészítőkkel is bevihető a szervezetbe. Két fő formája ismert, amelyek önmagukban még biológiailag nem aktívak: a növényi eredetű D2-vitamin (ergokalciferol), valamint az állati eredetű élelmiszerekben megtalálható, illetve napfény hatására a bőrben képződő D3-vitamin (kolekalciferol). Sem a D2-, sem a D3-vitamin nem rendelkezik biológiai funkcióval mindaddig, amíg egy kétlépcsős anyagcsere-folyamaton keresztül aktív formává nem alakul.

Emlősökben a D-vitamin elsődleges forrása a bőrt érő napfény, pontosabban az ultraibolya-B (UV-B) sugárzás. Ennek hatására a bőrben található, koleszterinszerű 7-dehidrokoleszterin fotokémiai átalakulás révén kolekalciferollá, azaz humán D3-vitaminná alakul. A döntően UV-A sugarakat alkalmazó szolárium ezért általában nem alkalmas a D-vitamin szintézisére.

Természetes formában a legtöbb élelmiszer csupán jelentéktelen mennyiségben tartalmaz D-vitamint. Kivételt képeznek a zsíros halak (D3-vitamin), valamint bizonyos gombák és élesztők, amelyekben az UV-B sugárzás hatására D2-vitamin képződik. Számottevő mennyiségben a tojássárgája is tartalmazhat D3-vitamint. Az étrendi forrásból származó D-vitamin – hasonlóan más zsírban oldódó vitaminokhoz – a vékonybélben, étkezési zsírok jelenlétében szívódik fel, majd a májba, ezt követően a vesébe kerül, ahol aktív, biológiailag hasznos formává alakul.

A bőrben képződött vagy táplálékkal bevitt kolekalciferol (D-vitamin) először a véráramba jut, majd a májban és a vesében történő átalakulás után alakul át a hormonálisan aktív 1,25-dihidroxi-D-vitaminná (kalcitriollá), más néven szekoszteroiddá. Szerkezete és tulajdonságai hasonlóságot mutatnak a szteroid hormonokkal.

Az így létrejövő aktív D3-vitamin, a kalcitriol, biológiai hatásainak kifejtéséhez a D-vitamin-receptorokhoz (VDR) kötődik. Ezek a receptorok számos szövet sejtmagjában megtalálhatók, és több száz gén működését szabályozzák az egész szervezetben; egyes becslések szerint az emberi genom akár 5%-át is érintheti a D-vitamin szabályozó hatása.

Mivel élelmiszerforrásból, étrend-kiegészítés nélkül nehéz elegendő mennyiségű D-vitaminhoz jutni, és a bevitt forma még megfelelő felszívódás esetén is további átalakulást igényel, a szervezet számára történő hasznosulás összetett biokémiai folyamat eredménye. Ehhez megfelelő felszívódási felületre, egészséges epe-, máj- és veseműködésre, megfelelő enzimaktivitásra, valamint a hasznosulás idején jelen lévő szabad magnéziumra is szükség van.

Nem meglepő tehát, hogy a D-vitamin-hiány világszerte elterjedt jelenség. Az egyenlítőtől északra haladva a lakosság jelentős részénél mutatható ki hiányállapot, amely egyes régiókban kifejezetten gyakori.

Ennek egyik oka a napfénynek való elégtelen kitettség – különösen a téli hónapokban –, másrészt az, hogy étrendi forrásból megfelelő mennyiségű D-vitamin bevitele nehezen biztosítható.

A máj- vagy vesebetegségben szenvedők, illetve a cukorbetegek gyakran eleve alacsonyabb D-vitamin-szinttel rendelkezhetnek, akárcsak bizonyos gyomor-bélrendszeri rendellenességek – például lisztérzékenység, gyulladásos bélbetegségek (IBD), hasnyálmirigy-gyulladás –, illetve alacsony epe- vagy enzimaktivitás esetén.

Bár a D-vitamin – más zsírban oldódó vitaminokhoz hasonlóan – a szervezet zsírszövetében raktározódik, a megnövekedett testzsírtömeg képes megkötni és „elnyelni” a D-vitamint, ami csökkentheti annak mobilizálását és biológiai hasznosulását.

Mire jó a D-vitamin kiegészítés?

A D-vitamin hozzájárul a csontok egészségének megőrzéséhez, támogatja az immunrendszer működését, részt vesz a sejtek felépítésében és fenntartásában, valamint szabályozza a gyulladásos folyamatokat. Ennek köszönhetően a D-vitamin az egyik kiemelkedően fontos táplálékkiegészítő.

A D-vitamint gyakran természetes gyulladáscsökkentő hatású vitaminként említik, amely meghatározó szerepet játszik az immun–gyulladásos rendszer modulációjában. Szabályozza a gyulladásos jelzőmolekulák (citokinek) termelődését, valamint befolyásolja a gyulladásos folyamatokban részt vevő sejtek aktivitását és a C-reaktív fehérje szintjét a vérben. Természetes gyulladásszabályozóként részt vesz az autoimmun folyamatok befolyásolásában is, ami jelentőségét tovább erősíti a krónikus panaszok megelőzésében és enyhítésében. Ide sorolhatók többek között a szív- és érrendszeri megbetegedések, az ízületi gyulladások, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), valamint az autoimmun jellegű kórképekhez társuló gyulladásos állapotok, amelyek jellemzően krónikus gyulladásos folyamatokkal járnak.

Az alacsony D-vitamin-szint egyes esetekben gyulladásos vagy autoimmun betegségek előjele vagy következménye lehet, beleértve például a foltos hajhullást (alopecia areata), a pikkelysömört, a reumás ízületi gyulladást, a lupust, a gyulladásos bélbetegségeket vagy a szklerózis multiplexet. Egyes megfigyelések arra is utalnak, hogy a D-vitamin hozzájárulhat a gyulladás eredetű, tartós fájdalom mérsékléséhez.

Az aktív D3-vitamint erőteljes immunmoduláló tulajdonságai miatt számos esetben terápiás támogatásként alkalmazzák, betegségek megelőzésének vagy kezelésének kiegészítéseként. Ilyenek lehetnek többek között fertőzések, csontritkulás, pikkelysömör, allergiák, reumás ízületi gyulladás, lupus, asztma, COPD, fekélyes vastagbélgyulladás, Crohn-betegség és colitis ulcerosa, cukorbetegség, magas koleszterinszint, daganatos megbetegedések és azok kezelései (kemoterápia, sugárkezelés), valamint szezonális betegségek, meghűlés, nátha, stressz, demencia vagy egyéb kognitív rendellenességek esetén.

A D-vitamin-hiány észlelhető tünetei közé tartozhat az izomgyengeség, a fájdalom, a fáradtság és a depresszió.

Mi a hatékony, a megfelelő adag?
Röviden: „Elemzésünk azt sugallja, hogy a körülbelül 75–110 nmol/l szérum 25 (OH) D átlagos szintek optimális előnyöket biztosítanak minden vizsgált végpont számára, anélkül, hogy növelnék az egészségügyi kockázatokat. Ezeket a szinteket legjobban 1800-4000 NE/nap D -vitamin tartományba eső orális dózisokkal lehet elérni”
(Centre on Aging and Mobility, Dept of Rheumatology University of Zurich, Switzerland / Dept. of Rheumatology and Institute of Physical Medicine, University Hospital Zurich, Switzerland / Council for Responsible Nutrition, Washington, DC, USA /nUSDA Human Nutrition Research Center on Aging, Tufts University, Boston, USA / Dept. of Nutrition, Harvard School of Public Health, Boston, MA, USA)
Heike A. Bischoff-Ferrari, Andrew Shao, [...], and Walter C. Willett

A D-vitamin napi szükséglete életkortól és egészségi állapottól függően változhat. A kiegészítés mértéke személyre szabható, ugyanakkor igazodhat az általános ajánlásokhoz is.

A jelenlegi hatósági ajánlások a minimális mennyiségen alapulnak, amely elegendő a gyermekkorban jelentkező angolkór (rickets) megelőzéséhez. Ez a csontrendszert érintő betegség a csontok lágyulásával és gyengülésével jár, és leggyakrabban súlyos D-vitamin-, illetve kalcium- és/vagy foszfáthiány következménye. Az ajánlott napi bevitel tehát elsősorban a hiánybetegségek elkerülését célozza, nem feltétlenül az optimális élettani működés támogatását.

Az FDA hivatalos iránymutatása szerint a javasolt napi bevitel 0–12 hónapos korban 400 NE, 1–70 éves kor között 600 NE, míg 70 év felett és várandósság idején 800 NE.

Ez a mennyiség a hiányállapotok megelőzésére elegendő lehet, ugyanakkor az optimális egészségi állapot és az immunrendszer teljes körű támogatása szempontjából sokak szerint nem minden esetben tekinthető ideálisnak. Alacsony D-vitamin-szint esetén a minimális dózis önmagában nem feltétlenül elegendő a kívánt szérumszint eléréséhez. Az elmúlt évek kutatásai és klinikai tapasztalatai alapján szélesebb dózistartomány alkalmazása is vizsgálat tárgyát képezte.

A kívánatos D-vitamin-szintet a közelmúltban 75–110 nmol/l (megközelítőleg 30–90 ng/ml) tartományban határozták meg. Nyáron a szükséglet jelentős részét a napsugárzás fedezheti: a bőrfelület körülbelül 50%-ának 12 perces, déli expozíciója az egyenlítő térségében hozzávetőlegesen napi 75 mikrogramm (3000 NE) D-vitamin szájon át történő bevitelével egyenértékű. Észak- és Közép-Európában azonban a téli hónapokban a napfény intenzitása nem elegendő a megfelelő D-vitamin-szintézishez.

Az étrendi D-vitamin elsősorban zsíros halakból származik, a hagyományos étrend azonban általában nem biztosít elegendő mennyiséget. Egy átlagos multivitamin-készítmény 5–10 μg (200–400 NE) D-vitamint tartalmaz. A kívánt szérumszint eléréséhez szükséges napi kiegészítő adag a kiindulási D-vitamin-szinttől függ, és számítással is meghatározható. Megközelítőleg minden 1 μg (40 NE) napi bevitel 1–2 nmol/l-rel emelheti a szérumszintet. Például 20–40 nmol/l közötti kiindulási érték esetén körülbelül 55 μg (2200 NE) napi pótlás szükséges lehet a 80 nmol/l szint eléréséhez.

A maximálisan biztonságos napi bevitel tekintetében nincs teljes körű egyetértés. Egyes szakirodalmi áttekintések szerint a felső határ akár 250 μg (10 000 NE) is lehet naponta, míg több jelenlegi iránymutatás felnőttek számára 50 μg (2000 NE) napi bevitelt jelöl meg ajánlott felső értékként. Különös körültekintés javasolt sarcoidosisban, vesebetegségben, leukémiában, limfómában, myelomában vagy hyperparathyreosisban szenvedők esetében, illetve minden olyan állapotban, ahol fennáll a hypercalcaemia kockázata.

A napi 50 μg (2000 NE) dózis vény nélkül kapható D3-vitamin (kolekalciferol) készítményekkel elérhető. Egészséges felnőttek esetében a D-vitamin kiegészítése jellemzően kalcium hozzáadása nélkül történik.

Krónikus fájdalommal élő betegek esetében egyes szakmai álláspontok szerint megfontolandó a napi legfeljebb 50 μg (2000 NE) D-vitamin-kiegészítés alkalmazása, a D-vitamin-státusz előzetes mérésével vagy anélkül. Bár a pótlás önmagában nem tekinthető oki terápiának, vizsgálatok rámutattak arra, hogy ebben a betegcsoportban gyakori az alacsony D-vitamin-szint. A kezelés költséghatékony és általában biztonságos, ugyanakkor az alapbetegség diagnosztikája és kezelése a D-vitamin-státusztól függetlenül szükséges.

Az Osteoporosis International nemzetközi, multidiszciplináris szakfolyóirat, amely a Nemzetközi Osteoporosis Alapítvány és az Egyesült Államok Nemzeti Osteoporosis Alapítványának közös fóruma.

Túl sok D-vitamint szedek?

A D-vitamin zsírban oldódó vitamin, amelyet a szervezet a zsírszövetben raktároz. Mivel nem ürül ki azonnal, szintje felhalmozódhat, így elméletileg fennáll a túladagolás lehetősége is.

A napi 4000 NE (100 mcg) mennyiséget általánosan a biztonságosan alkalmazható felső határértékként tartják számon. Ugyanakkor több vizsgálat szerint a tartósan alkalmazott, napi 10 000 NE (250 mcg) bevitel sem jár feltétlenül mellékhatásokkal, bár a magasabb dózis nem minden esetben eredményez további élettani előnyöket.

A D-vitamin-túladagolás és az ebből eredő hiperkalcémia ritka jelenség, és jellemzően csak rendkívül magas – napi 50 000 NE (1250 mcg) vagy ennél nagyobb – dózisok hosszú hónapokon át történő alkalmazása esetén fordul elő. A jelenlegi tudományos álláspont szerint a napi 4000 NE-t meghaladó bevitel általában nem biztosít arányosan nagyobb előnyt. Gyakorlati megközelítésben a napi 1000 NE (25 mcg) és 4000 NE (100 mcg) közötti tartomány tekinthető ésszerűnek.

Az Egyesült Államok Endokrin Társaságának irányelvei életkor szerint differenciált pótlást javasolnak: 0–1 éves korban 400–1000 NE, 1–18 éves korban 600–1000 NE, felnőttkorban pedig 1500–2000 NE napi bevitelt. Elhízott felnőttek esetében a szükséglet akár 2–3-szor magasabb is lehet, megközelítőleg 3000–4500 NE naponta.

Bizonyos egészségügyi állapotok azonban fokozott körültekintést igényelnek, mivel hiperkalcémia kialakulásához vezethetnek még ajánlott dózisok mellett is. Ilyen például egyes granulomatózus betegségek, a szarkoidózis, a Williams-szindróma, bizonyos limfómák, illetve a 25-hidroxi-D-24-hidroxiláz enzim ritka genetikai hiánya.

Hosszú időn át alkalmazott, jelentősen emelt dózisú D-vitamin-bevitel toxicitást okozhat. Ennek tünetei lehetnek hányinger, hányás, székrekedés, étvágytalanság, gyengeség és testsúlycsökkenés. A D-vitamin-túladagolás következtében kialakuló emelkedett vérkalciumszint vesekő kialakulásához is vezethet.

Amennyiben túladagolás merül fel, a kalciumbevitel csökkentése, a napfény-expozíció mérséklése és a D-vitamin-kiegészítés felfüggesztése fokozatosan csökkentheti a szérum 25(OH)D-szintet. Szükség esetén klinikai környezetben glükokortikoid-kezelés is alkalmazható.

A rendelkezésre álló adatok alapján a D-vitamin-toxicitás az egyik legritkább, vitaminokhoz kapcsolódó egészségügyi állapot, és rendszerint extrém, hónapokon vagy éveken át tartó, napi 50 000–100 000 NE tartományba eső bevitel következménye.
Michael F. Holick, PhD, MD Mayo Clin Proc.